Álmainkban tökéletesnek képzeljük a napot... De várjunk csak? Miért is lenne tökéletes? Hiszen éppen az a szép benne, ami az életben is, ami bennünk is. Hogy szabálytalan. Ahogyan nincs két egyforma pár, úgy nincs két egyforma esküvő sem. Miért kellenének hát a szabályosra beállított sablon képek? A mozdulatlan csoportképek, a mosolygás vezényszóra, a filmbeli csókjelenet? A ti esküvő fotóitok legyenek olyanok, mint senki másé. Hasonlítsanak majd rátok, ismerjetek magatokra bennük! Legyen tele természetes, elkapott pillanatokkal, pillantásokkal, félmosolyokkal, tétova mozdulatokkal. A képek ne önmagukban létezzenek: álljon össze belőlük egy történet a készülőédstől a lánykikérésen és a ceremónián át egészen a hajnali kifulladásig. Azért persze szülessenek meg a bekeretezhető beállítások is - hogy tudjatok mit ajándékozni.



...



Most még talán a ruha kiválasztása, a menüsor vagy a vendéglista összeállítása tűnik a legfontosabbnak. De ha meggondoljuk, az élmény, amit ott átéltek majd, egy napig tart csupán - a rá való emlékezés viszont évtizedekig. A képek segítenek majd visszagondolni: legyenek tehát legalább olyan jók, mint a ruha, a menü vagy a vendégsereg: vagyis mindaz, amit megörökítenek.



...



De milyen a jó esküvő fotós? Az, hogy profi a szakmájában, hogy többéves gyakorlattal bír, természetes. Ám ugyanilyen lényeges, hogy miként áll hozzá a feladathoz. Az az igazán jó, ha együtt él az eseményekkel. Mindig ott van, ahol történik valami - nemcsak a látványos eseményeknél, de a háttérben is -, közben mégis észrevétlen marad. Látja azt is, amit ti is csak későb, a képeket visszanézve fedeztek majd fel - hiszen gondoljátok meg: főszereplők lesztek, mindig az előérben, nem lehettek ott mindig minden asztalnál, minden kézfogásnál, minden könnyes zsebkendőél. A fotós ott lesz helyettetek is. Utólag nagyon jó lesz majd látni, mi minden történt még a nagy forgatagában azon kívül, hogy ti kimondtátok